Barátok szülők reakciói

Sziasztok!

 

Hát megint itt..az igazat megvallva, a mai napom elég nehéz volt több szempontból is. Ma mondtam el a szüleimnek és a legjobb barátaimnak is, hogy mi is a tervem októbertől.

A reakció körülbelül a vártaknak volt megfelelő. Jött a "miért" kérdés, majd a kifogások hogy "miért ne", hogy nagyon messze van, megkaptam azt is pl, hogy kannibálok lesznek ott, akik meg fognak enni! Komolyan! Kicsit éreztem is, hogy azt az önbizalmamat amit felépítettem az utazással kapcsolatban, bombázták rendesen, de álltam a sarat. Természetesen tudom azt, hogy ezt csak amiatt teszik, mert szeretnek, és féltenek. Ezt ösztönösen csinálták. De persze a végén elmondtam és meg is mutattam, hogy miért is van ez a nagy indíttatás, és megértették. Szeretem Őket. Jó szülők, és nem is kívánhatnék náluk jobbat, ugyanis amit tudtak mindig megadtak nekünk a testvéreimmel. Elmondtam nekik, hogy viszek egy "GoPro" kamerát, ami mindig velem lesz, és így láthatják azt, hogy épp hol jártam aznap, miket néztem meg. Ezek után pedig jöttek a tanácsok, hogy "pumpa legyen nálad"! Váltó gumibelső is, stb..Tehát vicces volt a vége!
   Amennyire lehetett, azért megnyugtattam őket, viszont még azért emészteniük kell a dolgot.

 

A második felvonás, a két legjobb barátom volt.

Támogattak támogattak, de tudtam, hogy egyikőjüknek (B) lesznek kifogásai, kétségei, kérdései, miértjei. De hát én pontosan ezért szeretem ezt a személyt, ugyanis a reális hozzáállása a dolgokhoz teszi őt olyan emberré amilyen, és mi így szeretjük. Kicsit szomorú is voltam, amikor rá kellett jönnöm, hogy ha úgy alakul, a családom mellett őket se fogom tudni látni még innentől számítva majdnem 2 évig. És ugyan ezt láttam az ő szemükben is. 

A másik illető (G), a megszokott kedves, szívből jövő jókívánságaival jött, hogy "menj Sanyi! Én is mennék a helyedben!" Ezek a szavak, mondatok mindennél többet érnek számomra tőlük. 

 

Majd miután "(B)" kilépett a skype beszélgetésből, "G"-vel még beszélgettünk egy kicsit, hogy mi a helyzet épp vele és a kedvesével, mivel készül névnapjára, tehát nagyon jó volt még kicsit beszélgetni.

 

Mindent összevetve, egy kellemetlenül kellemes szembesítést éltem ma át, a vártaknak megfelelően.

 

Zárószóként annyi mondanék még, hogy csak remélni tudom, hogy mindenkinek a világon vannak olyan személyek az életében, akikre úgy is mint én, tudok mindig számítani.

"Mert mi értelme az életnek, ha a tapasztalatainkat nem tudjuk megosztani másokkal.?"

 

 

Mély tisztelettel, Sanka

Megosztás a facebookon

Először csak gondolat, majd cél, és végül éltető erő.

Sziasztok.

 

Megmondom őszintén, mivel ez az első bejegyzésem, annyira nem tudom, hogy mit is és hogyan kellene kezdeni. Viszont az indíttatás, ami arra motivál, hogy elkezdjek írni a gondolataimról, életem alakulásáról, sokkal erősebb annál, mint hogy ez foglalkoztasson.

 

Röviden leírom, hogy hogy s mint élek, mit kell rólam tudni.

Jelenleg Angliában élek, egy nagyon kedves kis városkában (Alnwick), amit mindenki csak úgy ismer, hogy "az az a város, ahol a Harry Potter-t forgatták?" Igen az. Itt van az a vár, ami a filmben is. 2015 augusztus 6.-án jöttem ki szerencsét próbálni, (ami eddig úgy tűnik sikeresen lett teljesítve.) Alapvetően vidéki srác vagyok (Albertirsa), egy kedves, szeretetteljes családban nőttem fel, normál, vagy talán még kicsit átlag alatti életszínvonalban (amiért utólag, visszanézve hálás vagyok az életnek) 

22 éves vagyok, ami mondhatni fiatal kornak számít, de már megéltem és láttam is jót s rosszat a világból.

Eléggé emberközpontú vagyok, habár szeretek egyedül is lenni kicsit, szeretem ha a saját gondolataimat is hallom, nem csak másét. Ezért is döntöttem úgy, hogy ha már gondolkodom, legalább vessem is erre a képzeletbeli "papírra".

 

Blogom elkövetkezendő 1.5, 2 éve arról fog szólni, hogy hogyan készültem elő/fel a nagy utazásomra, illetve amikor ott leszek, milyen tapasztalatokkal lettem gazdagabb, élmények, képek, videók társaságában.

 

A "NAGY UTAZÁS" pedig egy egész távoli helyszínre esett, nem másra mint Új-Zélandra. Hogy miért is oda? Gyönyörű hely, gyönyörű természeti csodákkal, ősi kultúrával, és izgalmas túrákkal.

Eddigi társam terv szerint egy Bicikli, egy nagyobb háti táska, és némi költő pénz (ami még megkeresésre vár haha)

2000km áll előttem, különböző körülmények és időviszontagságok között.

 

Félek, de ez a félelem nem olyan mint egy átlagos félelem. Ez pozitív félelem. 

Erről eszembe is jutott egy mondás ami így hangzik : "ha valami félelemmel, és egyben izgatottsággal tölt el, akkor valami nagyon jó fog történni" vagy valami ilyesmi..

 

Mindent félretéve, tudjátok röviden ki vagyok, miért írok, és mi a célom, tehát jó szórakozást az olvasásához, remélem tetszik!

 

 

 

Mély tisztelettel, Sanka

Megosztás a facebookon